2012. január 3-tól kéthetente, keddenként délután fél öttől Lelki-Lak címmel Molnár Melinda műsorát hallhatják az Erdélyi Mária Rádió székelyudvarhelyi stúdiójából.
Buzdító szavait, ajánlóit mindazoknak szánja, akik megélték azt a lelki élményt, amit a hétköznapokból kilépve egy védett környezet biztosíthat. És mindazoknak is, akik ugyanezt az érzést óhajtják megélni és a későbbiekben vesznek majd részt életük első lelkigyakorlatán.
Bízzuk Újra Életünket Krisztusra! Hétköznapjainkat, ünnepeinket és azokat a kiemelt napokat, amikor a világtól elvonulva, lelkigyakorlatos környezetben csak Istenre és a vele való személyes életünkre figyelünk.
„Míg a műsorra készültem, emlékeimben visszanéztem azokra alkalmakra, amikor összepakoltam, és elutaztam közelebbre vagy távolabbra, ha egy-egy lelki vezető személye, a lelkigyakorlat témája vagy közösségem csendes napjai megszólítottak – hangzott el az első adásban. – Mindig újult erővel tértem vissza munkámhoz, szeretteimhez. Abban erősödve, amiben korábban kétségeim vagy kérdéseim voltak.

Tábor-hegy élmények

Ön is arra buzdítom: ha teheti, induljon arra a képzeletbeli hegyre, azaz lelkigyakorlatos házba, ahol megélheti az apostolok Tábor-hegy élményét”.

Jézus is gyakran elvonult, és Atyjával beszélgetett valamelyik hegyen. Ebbe a bensőséges kapcsolatba apostolait is bevonta. Péter, János és Jakab mindhárman készen álltak, hogy a Tábor-hegyén az Úr Jézus megmutassa nekik isteni dicsőségét: „az arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig fehér volt, mint a fényesség” (Mt 17,3).
„Hat nap múlva Jézus maga mellé vette Pétert, Jakabot és testvérét, Jánost, s fölment külön velük egy magas hegyre. 2Ott elváltozott előttük, arca ragyogott, mint a nap, ruhája pedig olyan fehér lett, hogy vakított, mint a fény. 3S íme, megjelent nekik Mózes és Illés, és beszélgettek vele. 4Péter erre így szólt Jézushoz: „Uram, jó itt nekünk! Ha akarod, csinálok ide három sátrat: egyet neked, egyet Mózesnek, egyet pedig Illésnek.” 5Amíg beszélt, hirtelen fényes felhő borult rájuk, s a felhőből szózat hallatszott: „Ez az én szeretett Fiam, akiben kedvem telik, őt hallgassátok!” 6Ennek hallatára a tanítványok arcra borultak, s igen megrémültek. 7Jézus odalépett hozzájuk és megérintette őket: "Keljetek fel, ne féljetek!" 8Amikor tekintetüket fölemelték, nem láttak senkit, csak egyedül Jézust”.  – olvasható Máté evangéliumában.

A Tábor-hegyi tapasztalat megtanítja a mindenkori tanítványokat arra, hogy nem elég az istenélmény, egy-egy lelkigyakorlat önmagában, hogy a megfáradt keresztény töltekezzen és megpihenjen az Úr lábainál. Minden egyes lelkigyakorlat, Istennel való találkozás előre is mutat egyben a Vele való végső találkozásra. Életünkbe nem csak glória és alleluja, a Jézus-követésünkben benne van a Tábor hegyéről a Golgotára való átmenet is, azaz a keresztút. „Aki utánam akar jönni, tagadja meg önmagát, vegye föl a keresztjét minden nap és úgy kövessen engem” (Lk 9,23) – mondta Jézus.
Átvitt értelemben Tábor-hegyen, azaz egy-egy lelkigyakorlat, elcsendesedés során mi, a tanítványok megerősödünk és felkészülünk arra, hogy Jézust követni tudjuk a szenvedés útján is. Lelki utunk során az Atyához visszatért Jézus a társunk. A hétköznapok lelkigyakorlatában vezérlőnk a Sion hegyére, amely az örökkévalóság szentírási jelképe. Ahol Isten „sátrat vesz”, azaz együtt lakik az ő végleg megváltott népével (Jel 21, 3). Erre vágyakozik a három apostol is, amikor Jézusnak azt mondja Péter, hogy építsünk itt három sátrat, Neked egyet, Mózesnek egyet és Illésnek egyet. Ez azért van, mert olyan jó az Úrral lenni, ugyanis aki már együtt volt Vele legalább egy órát vagy néhány napot, az többször is visszagondol rá, és úgy vágyakozik az élő Istenhez, mint a szarvas a forrás vizéhez (Zsolt 42,2).

A Tábor-hegy élménye, tapasztalata forrás, hogy meglássuk a nehézségek, szenvedések, hétköznapi életesemények valódi értelmét. Keressünk alkalmakat, hogy Isten közelségét megérezhessük. A lelkigyakorlatok lehetőségek, hogy közeledjünk Istenhez és a csend fényes jelenében szóljon hozzánk.

Mit jelent lelkigyakorlat?

Egy olyan időszakot, amikor a mindennapi élet történéseit megpróbáljuk odahagyni, és a hitünk, a vallásunk elmélyítésével foglalkozunk. Ebben általában egy vezető segítségét vehetjük igénybe. A lelkigyakorlatok időtartama, módszere igen sok féle.

Vannak „prédikált lelkigyakorlatok”, ahol a vezető saját gondolatait mondja el, a gyakorlatozó elsősorban az előadóval lép kapcsolatba, és rajta keresztül Istennel. A hallott igazságokon utána elmélkedik. Egyes esetekben van lehetőség a téma megbeszélésére kis csoportokban, esetleg ezt általános (plenáris) beszámoló követi.

Egy másik fajtája a lelkigyakorlatoknak az irányított lelkigyakorlat. Itt a vezető egy-egy gondolatot ad, egy szentírási részt jelöl ki, amin a gyakorlatozó saját maga gondolkodik, elmélkedik, szemlélődik. Itt az ő szerepe aktívabb, mint az előző esetben. Itt nem a vezetővel, hanem Istennel, Jézussal kerülhet kapcsolatba a gyakorlatozó.

A székelyudvarhelyi Szent Pio Lelkigyakorlatos házban az elmúlt években mindkét lelkigyakorlatos formára lehetőséget kínáltunk.
Az ott töltött néhány nap után nagy öröm látni a haza készülők, eltávozó lelkigyakorlatozók arcát. Hiszen két-három nappal korábban fáradtan, feszülten, esetenként kimerülten vagy kérdő pillantásokkal érkeztek, és az eltávozáskor mosollyal, fényes tekintettel és a viszontlátás őszinte vágyával köszönnek el.

Ebben az asztaltársaságban Jézus ül közöttünk – írta emlékkönyvünkbe egy részvevő. - Isten ajándéka az együttlét, az öröm, a gondoskodás. Emberekkel dolgozni a legcsodálatosabb ajándék, főleg akkor, ha kereső és vigaszt váró emberekről van szó.

Pio atya gondolatát minden lelkigyakorlatozó útravalóul kapja: „Az a legszebb hitvallás, mely a sötétségben, áldozatban, fájdalomban, a jó tévedhetetlen akarásának leghatalmasabb erejében tör fel ajkadról. Az az igazi hitvallás, mely – mint a villám – széttépi lelked árnyait; mely vihar villámlásában felemel, és Istenhez vezet téged”.

Lelkigyakorlatozók vallomásaiból

„Az, hogy itt lehettem a szeretet hajlékában, mint Jézus Máriáéknál, még jobban elmélyítette Isten és emberek iránti szeretetemet. Köszönöm ezeket a szeretetcsomagokat, amelyeket itt kaptam, viszem magammal szívemben – írta Árpi.

„Az apostolok számára fontos volt a helyiség, ahol együtt voltak Barátjukkal, ahol jól érezték magukat. Nem csoda, hogy az a hely lett az Egyház születésének is a helye. Ide tértek vissza mindig az apostolok, és várták az újjászületést a Szentlélekben. De jól érezte magát ott a Szűzanya is – fogalmazott Lajos.

Imádsággal, hálaadással kezdi vallomását másik lelkigyakorlatozó testvérünk: „Hála és dicsőség Neked Atyám, mert vagy. Köszönöm, hogy féltő szeretettel szeretsz engem, Szentlelked által vezetsz engem. Köszönöm, hogy gyermeked lehetek. Add atyai áldásodat rám, hogy minden gondolatom, beszédem és munkám Tőled jöjjön, és téged dicsérjen. Köszönöm Neked Jézus és bízom Benned.
Hálát adok ezért a lelkigyakorlatért, köszönöm, hogy megszervezted nekünk és köszönöm, hogy megbízol bennem, és munkatársad lehetek. Vezess a Te akaratod szerint, és add kegyelmedet, hogy Rád hagyatkozva Neked szolgáljak”. Örömmel és lelkesedéssel zárszóval írta alá bejegyzését a vallomástevő lelkigyakorlatozó.